2

Az elmúlt hónapban a babát nagy kihívások érték. Volt neki egy pocakműtétje, mert ivartalanítottuk. Nem szerettünk volna kiskutyákat, hisz aki ismeri ezt a fajtát tudja, hogy ez nem olyan egyszerű és nem kicsit kockázatos a szülés folyamata. Így döntöttünk a műtétben. Legalább a rákosodás veszélyeit is kiiktattuk.
A műtétre egy csütörtöki napon került sor. Délben vittük a doktor bácsihoz. Nagyon rossz volt odaadni másoknak a kiskutyámat. Anyukám kísért el, mert Csabinak sajnos dolgoznia kellett. Odaadtuk a takaróját, hogy érezze ott vagyunk vele. Délután 5-kor lehetett menni érte. Iszonyat hosszúnak tűnt az idő, alig akart eltelni az a pár óra.
Mikor kijött már rég ébren volt. Be volt kötve a pocakja és a lábija. Kicsit haragudott ránk és el volt fáradva. Kocsiba tettük és hazamentünk. Joey már nagyon várta haza, nem értette hol van ennyi ideig a húga. Nagyon örült neki és sok sok puszival árasztotta el!
. Ágyba fektettük és egész éjszaka ott feküdt. Biztosan voltak még fájdalmai, mert néha nyüszizett és nyögögetett.


Másnap reggel kapott infúziót, amibe a mai napig nem tudjuk mi volt, mert nagyon rossz lett. Daisy teljesen feléledt, és hazamenve meg nem állt a rosszalkodásban. Viszont nagyon kellett vigyázni, nehogy meghúzza a pocakját, vagy bármi baj történjen a sebével. Így nem is mentünk 12 napig a barátokkal nagy sétára.
A varratszedés zökkenőmentesen zajlott. Aznap még nem engedtük futkározni, de másnap bepótolta legjobb barátnőjével Winivel.Azóta szépen nő ki a pocakján a szőr és kezd halványulni ez a „rossz emlék”.

A másik kihívás egy vírusos eredetű szemölcs volt. Anyuméknál lenn voltunk egy hétvégét. Ott Pixivel 3 napon keresztül megállás nélkül játszottak. Harapdálták egymást, futkároztak és nagyokat bunyóztak.
Hétfő este észrevettem az arcán egy bibit. Azt hittem a játék közben egy hadisérülést gyűjtött be, de napról napra nagyobb lett. Ekkor már világosan látszott, hogy egy szemölccsel van gondunk. Elvittük imádott doktor bácsinkhoz és adott rá krémet. Persze az nem használt, így rá egy héttel megint mentünk, hogy leszedjék.
Elvitték megint a picurunkat a műtőbe és 10 perc alatt készen is voltak.Kapott egy öltést a pofijára, amivel 12 napig együtt kell élni.Ahogy kiért egyből az arcához kapott, így rá kellett tenni a „ hallózót” (amit utólag ki is díszítettünk). Ezt kifejezetten utálja. Azt hiszi azért kapja , mert valami rosszat csinált. Pénteken rajta kellett hagynunk még elmentünk dolgozni. Heni mondta, hogy egész nap csak feküdt és nem volt kedve semmihez. Amint hazaértünk levettük róla. Annyira megörült a szabadságnak, hogy csillogott a szeme mikor rághatta a kedvenc csontiját.
Azóta nagyon szépen gyógyul a sebe, voltunk vele kontrollon és ezt megerősítette Józsi az orvosunk is. Szerencsére megtanulta, hogy nem szabad bántani. Joey is nagyon vigyáz rá, ha bunyóznak. Valószínű nem kapja vissza Baba a hallózóját, de erről pssz!!!! Nem tudhatja meg senki

Nagyon nagy hős ez a kislány, tele erővel és kitartással. Büszkék vagyunk rá, nem kicsit példamutató!
Sok sok gyógy puszit küldünk a kislányunknak!

Van egy dal, ami nagyon közel áll a szívemhez. A kiskorom és a húgom jut az eszembe róla. Mikor még gyerekek voltunk leültünk a tv elé és hallgattuk a zenéket.
Mielőtt még elhoztuk volna a picurokat, úgy hallottuk, hogy a nap háromnegyed részét végigalusszák, és nagyon horkolnak. Bár az alvós része nálunk kevésbé igaz, lehet ez azért, mert ők ketten vannak és lefoglalják egymást, viszont ennek ellenér imádnak aludni és azt néha elképesztő pózban.














