A hideg napok után egy meleg hétvége következett. Mivel nagyon szeretünk kirándulni a kuttyokkal, így most is kaptunk az alkalmon és elmentünk a Hajógyári szigetre.

Kellemesen sütött a nap, de nem volt még meleg. A babák szokás szerint kergetőztek mikor mondtam Csabinak, hogy nézzük meg a Dunát. Ahogy sétáltunk a part felé volt egy rossz érzésem, hogy beleesnek a kutyák a vízbe, de akkor úgy gondoltam ez butaság. Lesétáltunk a lépcsőn, meg akartuk nézni a stéget. Abban a pillanatban Joey-ék nekifutottak a víznek és megtörtént a baj. Beszakadt a kis fickó alatt a jég. Rohantunk oda, hogy kihúzzuk, szerencsére valahogy meg tudott kapaszkodni a jég szélébe és nem merült el. Csabi ráfeküdt a jégre és kirántotta Joeyt a vízből. Életem, nagyon megijedt, de szerencsére ez volt a legnagyobb baja. Levetettem a kabátom, becsavartuk vele és futottunk a kocsihoz. Ott betakartuk a pléddel, az ölembe fektettem és az első ülésen utazva fújattuk rá a meleg levegőt. Nagyon fázott, és jéghideg volt a bundija. Otthon meleg vízzel átfürdettük, megszárítottuk és betakargattuk, majd kapott C-vitamint. Szerencsére nem lett beteg.

Sose felejtjük el ezt a rossz élményt, de tanultunk az esetből.