Március 3-a óta Csabi és a maszatok nem látták egymást.  Így ez a három nap kincs volt a számukra, hogy haza tudott jönni az apukájuk.

Már a hét elején mondtam nekik, hogy „jön haza Mapa a hétvégén”. Annyira édesek voltak, mert ilyenkor olyan izgalomba jöttek. Hozták a játékot, izegtek-mozogtak és a bulldog mosoly csak úgy sugárzott az arcukról
Szombaton délután 4 órára ért be Csabi busza Veszprémbe. Mikor kimentem elé, Babáékat alig tudtam otthon tartani, mert mindenképpen velem akartak jönni, hiába mondtam nekik, hogy mindjárt jövök haza apával…

A nagy találkozás majdnem, hogy hihetetlen volt számukra. Össze-vissza ugráltak, Joey majdnem lerágta Csabi fülét annyira örült. Hárman fetrengtek a földön, hatalmas volt az öröm. Olyan jó volt nézni őket Kaptak egy fantasztikus játékot is, ami Babának különösen tetszett.

Nem sokat voltunk itthon, mert indultunk is fel Pestre. Mikor megérkeztünk én elmentem Julcsihoz, Csabi pedig találkozott Winiékkel. Egyből megismerték egymást és jó nagyot játszottak. Hihetetlenül örültek egymásnak   Sajnos Joey annyira stresszbe jött, hogy már-már alig kapott levegőt, így elköszöntünk egymástól és felmentünk a lakásunkra, ahol Eri várta őket. Még mindig megismerik a lakást, egyből otthon érzik magukat. Addig még mi összeszedtünk pár dobozt ők a kövön hűtötték magukat

Már jó későre járt így el is indultunk Csabi szüleihez. Nagyon jó volt az út, végre egy család voltunk fizikailag is, mint a régi szép időkben.

Este 10 óra után érkeztünk meg. Mindenki fáradt volt, így gyors vacsi következett, majd feküdtünk is le aludni. Joey egyből elfoglalta Csabi lábát és élvezték, hogy együtt vagyunk.

Másnap hatalmasat játszottak Zarával és Zeusszal a két Amerikai bulldog szomszéddal. Nagyon szeretnek ott lenni, de állandóan variálnak. Ha nálunk vannak, ugatnak, hogy tegyük át őket Zaráékhoz. Mikor áttesszük őket, akkor 5 perc múlva megy a hiszti, hogy vissza akarnak jönni. És ez megy egy jó ideig

Nekiálltunk a kocsit lemosni, amiben ki is kivették a részüket. Bár inkább úgy fogalmaznék, hogy ellenőrizték a víz minőségét, mert azt annyira tudják…

Délután a kertben játszottak az új játékkal amit Mapa hozott nekik, mikor megunták a játszit  elindultunk kirándulni… Sajnos nem jutottunk nagyon messze, mert nyakunkba szakadt az ég.

Persze Daisyék nem foglalkoztak a zuhogó esővel, inkább kergették az esőcseppeket, ahogy felveri a port, mi meg a kuttyokat, hogy betegyük a kocsiba Szóval nem volt egy egyszerű menet, de megoldottuk

Vasárnap este elindultunk Veszprémbe, mert Csabi másnap már ment vissza Angliába.Nem panaszkodom, nem kellett őket altatni, sőt még másnap is pihenték az egész napos rohangálást.Hihetetlen, hogy mennyire erősek Joeyék. Nem mondom, hogy nem viseli meg őket ez a távolság a gazditól, de megpróbálom nekik minél elviselhetőbbé és szebbé tenni a napjaikat még el nem jön Augusztus. Már szerencsére kifele megyünk és túl vagyunk a felén, szóval ezt  fél lábon is, de kibírjuk. Rossz az egészben, hogy megint 2 hónap múlva látják az apukájukat, de ez a három nap kincs volt mindenkinek és új erőt adott számunkra.