Hosszú volt az utunk, de végre megérkeztünk az új otthonunkban.
Megpróbálom röviden és tömören elmesélni milyen volt a majdnem 3 napos utunk.

Pénteken fél 7-kor indultunk el otthonról. Első utunk Pestre vezetett, mert az orvosunk elfelejtette az útlevelünk egyik részét lepecsételni, így kissé kellemetlen lett volna a határon átjutni, sőt lehetetlenség lett volna.
Nem beszélve arról, hogy a féregtelenítő kezelés 2 fajta szerrel történt. Mindezzel nem is volt probléma, csakhogy én úgy tudtam, hogy a Strongold egyetlen fajtáját sem fogadják el a franciák. Sem a kull. ellenit, sem a féregtelenítést. Hívtam a MÁOK főtitkárát, hogy mit csináljak ha nekünk a Drontal Plus mellett van Strongold matricánk is, ami a féregtelenítéshez kell. Azt mondta nem tudja, mert vagy elfogadják vagy nem, de hallott már olyan esetről, hogy valakit emiatt fordítottak vissza. A másik rizikó tényezőnk az volt, hogy nekünk a veszettség elleni oltás és a chipeztetés egy napon történt, ami elvileg sorban kellene, hogy zajlódjon. Erre is azt a választ kaptam mint az előbbire. Persze beoltattuk még egyszer veszettség ellenivel, így a chipeztetés előbb történt mint a veszettség elleni oltás.( Elvileg fontos, hogy 21 nap teljen el a beadás és az utazás között )

Ennek ellenére mégis félve vágtunk neki az útnak, mert nem tudtuk mi vár majd ránk a határnál.

Este fél 11-kor indultunk el Pestről. A forgalom jó volt, nem voltak sokan, viszont az utunk első felét nehezítette, hogy  Joey elkapott valami vackot és nagyon erős hasmenése volt. Már több mint egy napja koplalt, mégis volt neki fosi. Mikor az orvosunk lepecsételte a  hiányzó részt, adott a fickónak szurit, meg kaptunk 3 napi adagot az antibiotikumból. Háromnegyed óránkét álltunk meg, hogy Joeyt kiengedjük, mert nagyon izgatott volt a kocsiban. Csupika végig aludta az utat, de Joey nem. Ő állt, lihegett, forgolódott. Nagyon nehéz volt így vele, mert tehetetlenek voltunk. Közben hánynia is kellett párszor. Mivel végig autópályán mentünk nem tudtunk hirtelen megállni, így zacskót tettem a szájához, hogy abba hányjon, de az üres pocakjából nem jött semmi.

Kb. 3-4 óra múlva  hathatott a gyógyi annyira, hogy elfeküdt és jó másfél órát aludt a kocsiban.

alvás a kocsiban

Hajnalban mi is megálltunk az egyik pihenőben fél órát szundítani. Nagyon érdekes volt a feeling ezekben a parkolókban. Nagyon sokan voltak, voltak akik mászkáltak, voltak akik ettek, mások pedig aludtak, vagy a kocsiban, vagy a szabadban összekuporodva.

Fél 11-re Frankfurtba is értünk. Gyönyörű város. A hotelt nagyon hamar megtaláltuk, nagyon szuper kis hely volt. Kedvesek voltak a személyzeti emberek, hideg volt a szoba, szóval szuper volt minden. Aludtunk 3 órát, majd elmentünk a boltba és rendeltünk egy pizzát, mert FRANKFURTI  LEVES nem volt
Ezt követően megint szundi következett és éjfélkor keltünk is. Még Csabi elintézte a szoba átadását, én a mélygarázsban pakolásztam. A kuttyok meg fel-alá rohangáltak. Csak úgy zengett a parkoló Joey röfögésétől

Bementünk a belvárosba, mert mindenképpen szerettük volna megnézni a frankfurti „felhőkarcolókat” Nagyon meleg volt, sokan érdekesen néztek ránk, hogy szombaton hajnalban mit keresünk kutyával, fényképező géppel a belvárosi éjszakában, de nem különösebben foglalkoztunk vele.  Miután kigyönyörködtük magunkat, útnak indultunk.

Frankfurt este

Eddig Ausztrián, Németországon át mentünk, még előttünk volt Belgium, Hollandia, Franciaország és végül Anglia.
Az idő nagyon nekünk kedvezett. Végig be volt borulva, így nem volt meleg. Joey pocakja teljesen helyre jött, úgyhogy ez nem nehezítette az utunkat. Belgiumban találkoztunk egy francia bulldog kiskutyával.

Francia kutty és a babák

Boulogne-ba dél felé érkeztünk meg. Szitált az eső, ami nem is volt baj, annál inkább, hogy a kocsinknak szörnyű hangja volt már. Azt hittük kilyukadt a kipufogó, vagy a szerelés alkalmával (mivel az utazás előtt lett pár dolog kicserélve rajta) nem lett jól felfüggesztve a dob. Mivel nem láttunk semmit és nem is értettünk hozzá, nem különösebben foglalkoztunk vele. Nem is sejtettük, hogy mekkora a gond.
Elmentünk a komphoz, hogy leellenőriztessük a kutyapapírokat. Minden renden volt, (alig nézték át :S ) és még fel is ajánlották, hogy elmehetünk a 3 órakor induló komppal, 12 € ellenében a negyed 10-es helyett. Hab volt a tortán csak, hogy megengedték a kuttyok felmehessenek velünk a fedélzetre.  Csak mellesleg teszem hozzá, hogy a Francia ellenőrök nem ismerték a Francia Bulldogokat. :S

Nagyon boldogok lettünk, hogy ennyire jól sikerült minden. Megkerestük a tengerpartot, hogy ott töltsük el a maradék időnket. Fantasztikus élmény volt. A kuttyoknak nagyon tetszett a homok és a hatalmas hullámokat dobáló tenger. Állomba illő volt ez a hely. De a képeken úgyis látjátok majd.

Francia tengerpart

Elindultunk a komphoz, de nem fértünk fel rá, így a következővel, az 5 órai komppal tudtunk elmenni. Persze nem 12€-ba került az átírás, hanem 45 Ł volt, amin az állunk leesett, de már nagyon el akartunk menni, így kifizettük. A beszállás előtt volt még ¾ óránk, amit külön parkolóban kellett eltölteni.
Mikor bementünk a hajó gyomrába, Csabi egyből elment lebeszélni az emberekkel, hogy akkor felmegyünk a kutyákkal, de ők nem engedték meg. Mondta neki Csabi, hogy nem tudjuk a kocsiba hagyni, mert nem volt légmozgás és Joey nagyon lihegett már, persze az izgatottság is rájött minderre. Azt mondták, hogy vannak kennelek, amikbe betehetjük őket.

Komp belseje

A hajó legalján volt pár ketrec, egy hatalmas, vízhangzó területen volt mindez. Muszáj volt ezt választanunk, mert hőgutát kaptak volna a kuttyok a kocsiban.Sajnos nekünk fel kellett mennünk, de azt mondták bármikor lemehetünk megnézni őket, természetesen kísérettel.
Nagyon dühösek voltunk, mert nem erre készültünk. Végig durrogtam az egész elindulásunkat, mert nem mehettünk le hozzájuk addig még a komp ki nem állt az öbölből. Mondanom se kell iszonyatos hangok voltak, ahogy nagy sebességgel tolatott ki a hajó, így berezonált az egész fémszerkezet. Mi a 7. emeleten voltunk és ott is nagyon lehetett hallani a zörejt, nem még abba az üres térben lent a 3. emeleten, ahova a kamionok álltak be.

az a híres ketrec

Amint le lehetett menni, mi lemenetünk meglesni őket, Joey őrködött, Daisy meg feküdt. Szerencsére befértek egy „dobozba”, így nem kellett külön választani őket. Nagyon nehéz volt otthagyni őket, megviselte őket is, meg minket is az út. Elvileg meg kellett volna várni, míg beáll a komp a helyére, de mi lesurrantunk és ölbe felvittük őket a kocsihoz. Úgy kapaszkodtak életemék, nem tudták hova megyünk megint. De amit beszálltunk a kocsiba megnyugodtak.

Augusztus 22-én 18:05-kor érkeztünk meg Angliába.

Minden rendben ment, még nem felforrt a víz a kocsiban. Félreálltunk, hogy lehűljön, majd indultunk tovább, de 1 percre rá megint 100 fok felett volt.
Mivel munkálatok voltak a pályán nagyon nehezen lehetett félreállni, de muszáj volt, így amit talált Csabi egy kiállót félrerántotta a kormányt és megálltunk. Jött a telefonálás Frank-nek (lakótárs), hogy mit csináljunk. Sajna nem tudott segíteni, de nagy szerencsékre jöttek az autómentők. Ide tartozik, hogy a munkálatok miatt be volt kamerázva az egész autópálya és ha valaki lerobbant azt ingyen lehúzták a pályáról. Ez történt velünk is. Elvitt minket a bázisukra, ahol megnézte egy szerelő az autót 75 Ł –ért. 2 perc alatt megállapította, hogy a helyszínen nem lehet javítani a kocsit, de eszünkbe ne jusson elmenni vele, mert ramaty állapotban van.

Kutty etetés a telephelyen

Így maradt az igen fájdalmas megoldás, hazavontatjuk magunkat. 309 Ł-ba került az út. Fél 10-kor robbantunk le hajnal 02:47-re értünk haza átfagyva. Zuhogott az eső, de még le kellett szedni a csomagokat a tetőről. Jól el is áztunk. Fáradtan, elkeseredetten zuhantunk az ágyba.

Másnap elkezdtünk kipakolni, és a kuttyok lelkét helyrehozni, mert nagyon megviselte őket az út. Öröm ért minket, mert Csabi munkatársa Marta felhívott, hogy megkaptam a munkát állandó szerződéssel, kedden kezdhettem is. Szóval másnap már volt bejelentett munkahelyem, ami hatalmas örömöt okozott nekünk.

A kocsit elvittük szerelőhöz, aki 288 Ł-ért csinálta meg, így pár nap alatt buktunk 229 ezer forintot, ami nem egy kellemes dolog. A kocsiban eltört a vízpumpa, cserélni kellett az ékszíjat és az ékszíj feszítőből kettőt. Hozzátette a szerelő, ha nem áll meg akkor a Csabi, felrobbant volna a motor, így nagyon nagy szerencsénk volt. Ezek után, meg a rengeteg pénz költség miatt, amibe a kijövetelünk került, 2x meggondoljuk, hogy mostanában hazamenjünk-e kocsival.

A lakótársaink Frank és Anita nagyon szeretik a kuttyokat, és mára már ők is jól érzik itt magukat.
A kertet is véglegesen feltérképezték, mert egy hétig nem pisiltek, nem kakiltak oda. Mára már ez sem probléma. Még érdekes nekik az új angliai utca, de ezt is idővel megszokják

Kertünkben

-

Az elmaradhatatlan képek itt

Még érdekes nekik az új angliai utca, de ezt is idővel megszokják

Anyuék barátai ismét meghívtak a telkükre Udvariba. Már voltunk ott kétszer a kutyusokkal, úgyhogy nem volt ismeretlen a terep számukra.

Reggel fél 9-kor indultunk. Baba nagyon le volt törve az elején, mert csak a pakolást látta és azt hitte megint elmegyek valahová. De amint vettem a pórázt, mint akit kicseréltek és elkezdtek ökörködni hárman. Mint a gyerekek, akik be vannak sózva.

Az időjárás esőt jósolt nekünk, tehát nem vártunk sokat a naptól.Hamar leértünk a telekre, nincs messze tőlünk. Még egy kicsit hűvös volt az árnyékban, de a kuttyokat egyáltalán nem zavarta a komor időjárás.A kert hátsó részében már a Balaton vize nyaldossa a füvet, viszont nagy esőzésekkor az egész hátsó kert el van áztatva iszapos vízzel. Nem is kell mondanom Babáék legnagyobb örömére.

Össze-vissza futkároztak a vízben, szegény Pikit párszor meg is hempergették benne.

Nagyon jól érezték magukat. Daisy arcába még benne van a varrat és egy kicsit vizes lett. Egyből megpróbáltam bekötni neki, de valahogy nem jött össze. Funkció szempontjából kb.2 percig volt hasznos. Úgy nézett ki mint Kató néni

De leszedte magáról, nem tetszett neki a fejkötő, pedig olyan cuki volt vele.

Szóval, egész délelőtt még hancúroztak a vízbe, a sebet ragasztottam, hogy az a büdös felverődő iszap ne koszolja be.  Mindez több kevesebb sikerrel történt.

Szerencsére délutánra kisütött a nap és nagyon jó meleg lett. Hátra már csak akkor mentek, ha le akarták hűteni a pocakjukat. Daisy szokás szerint megtalálta a kis tavat is és játszani kezdett a kezével felvert buborékokkal. Ezt nagyon szereti, jól lefoglalja ilyenkor magát.

Délután 3-4 fele már nagyon el voltak pilledve. Csak néha futkároztak, többnyire az összegyűjtött rőzséket válogatták ki és semmisítették meg őket

Mikor már a nap is lemenőben volt és a kuttyok se aktivizálták magukat elindultunk hazafelé. Itthon össznépi kutyafürdés következett, majd hajszárítózás, vacsi és be is dobták a szunyát. Olyan jóízűen aludtak, öröm volt nézni őket…..

Még több kép:   itt

Fogadjátok szeretettel gyerekeitek (leendő keresztgyerekeink) blogját.
Írjátok bele életük minden kis- és nagy eseményét, hogy mi is figyelemmel kísérhessük mindennapjaikat. Így legalább írásos bizonyíték fog a rendelkezésünkre állni, amikor a rossz bánásmód miatt elpereljük tőletek a két kicsit:)
De viccet félre téve… Reméljük, hogy használni fogjátok és egy kicsit mi is eszetekbe jutunk róla.

Sokszor puszilnak titeket:

Bubi, Zsuzsi, Szabi

Sétálás közben nagyon megéheztünk egy kis fagyira. Mindenki evett,így  arra gondoltunk veszünk a babáknak egy gombóc fagyit. Végül nem fagyi lett ,hanem egy adag tejszínhab. Lényegében kinézetre hasonló volt  és ízre nagyon finom. Sokan nézték a picurokat. Olyan beleéléssel ették a desszertet ,hogy élvezet volt nézni …

A hideg napok után egy meleg hétvége következett. Mivel nagyon szeretünk kirándulni a kuttyokkal, így most is kaptunk az alkalmon és elmentünk a Hajógyári szigetre.

Kellemesen sütött a nap, de nem volt még meleg. A babák szokás szerint kergetőztek mikor mondtam Csabinak, hogy nézzük meg a Dunát. Ahogy sétáltunk a part felé volt egy rossz érzésem, hogy beleesnek a kutyák a vízbe, de akkor úgy gondoltam ez butaság. Lesétáltunk a lépcsőn, meg akartuk nézni a stéget. Abban a pillanatban Joey-ék nekifutottak a víznek és megtörtént a baj. Beszakadt a kis fickó alatt a jég. Rohantunk oda, hogy kihúzzuk, szerencsére valahogy meg tudott kapaszkodni a jég szélébe és nem merült el. Csabi ráfeküdt a jégre és kirántotta Joeyt a vízből. Életem, nagyon megijedt, de szerencsére ez volt a legnagyobb baja. Levetettem a kabátom, becsavartuk vele és futottunk a kocsihoz. Ott betakartuk a pléddel, az ölembe fektettem és az első ülésen utazva fújattuk rá a meleg levegőt. Nagyon fázott, és jéghideg volt a bundija. Otthon meleg vízzel átfürdettük, megszárítottuk és betakargattuk, majd kapott C-vitamint. Szerencsére nem lett beteg.

Sose felejtjük el ezt a rossz élményt, de tanultunk az esetből.