Sokatoktól megkaptuk, hogy nem jelentkezünk és nem tudjátok mi történik itt kint.
Eltűnésünk egyik oka, hogy gőzerővel tervezzük az esküvőnket
Július 16-án összeházasodunk, így a blog írás kicsit háttérbe szorult.

A kuttyok nagyon jól érzik itt magukat. Szuper az időjárás. Sokan azt mondják, hogy Angliába állandóan esik az eső. Ezt meg kell, hogy cáfoljam. Legalábbis itt Birminghamban nem esik állandóan. Talán azért sem, mert nem part menti város. Az viszont igaz, hogy teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. Mikor hét ágra süt a nap, kiteregetünk a kertbe (mondván úgyse lesz eső) és rá 10 percre fejvesztve rohanunk ki a kertbe, mert szakad az eső.

Persze ennek az ellentéte is igaz. Mikor nagyon be van borulva, fekete az ég, nem teregetünk ki és tuti nem lesz eső.

Szóval meg kell szokni :S
Jelenleg igazi őszi idő van. Nagyon szép

Hétvégi kötelező programunk közé tartozik az új park felfedezése. Barátkoztunk mókussal, az összes madarat elkergettük már a parkból, úgyhogy nem unatkozunk.

Rengeteg kutyás park van itt. Persze amit nagyon sajnálunk, hogy nem barátkozósak a kuttyos gazdik. Itt az a szokás, hogy nagy ívbe elkerüljük egymást.  Persze vannak kivételek is, aminek nagyon-nagyon örülünk, de ez elenyésző.

Eddig egy francia és egy angol bulldogot láttam, de akkor is a buszon ültem. Állítólag Anglia nemzeti kutyája az angol bulldog…. Lehet, hogy más városokban így van, de itt nem igazán ismerik a bulldogot. Itt mindenkinek staffordshire terrierje van. De az annyi van itt mint a fene…

Babák bőszen tanulják az angolt A lakótársunk és a főbérlőnk is angolul beszél velük, mikor idejön. Ők meg nagyra nyitott szemekkel figyelnek. Olyan édesek akkor 

Az egészségünk rendben van, sőt…. Mióta itt vagyunk nem is voltunk még állatorvosnál

Rakok be jó sok képet, azok is sokat mesélnek helyettem 

Sajnos véget ért az idei piknik is. Nagyon jól éreztük magunkat ezalatt az 5 nap alatt, mivel mi dupla 0. napot tartottunk.Szerdán délelőtt érkeztünk meg a kempingbe, szerencsére a kedvenc, megszokott sátrunkat foglalhattuk el. Igazi bulldogos idő volt aznap, fújt a szél és nem is volt meleg.
A kuttyok nagyon örültek egymásnak, már rég nem találkoztak.

Hamar megszokták a helyet, hisz már voltunk itt 2x is, Almikának volt egy kicsit idegen a hely, de másnapra már ő is rutinos bulldogként pásztázta a kemping területét.

Csütörtökön kezdődött hivatalosan a Vízparty  piknik. Ekkor kezdtek gyülekezni a bulldogok és természetesen az idő is egyre melegebb lett.Sokat fürödtek a tóban, bár idén nem aratott akkora sikert a franciák körében, hisz jóval nagyobb volt a vízállás és nekik meg kellett dolgozni még a part mentén is, hogy fennmaradjanak a víz felszínén.
Rengeteget játszottak az unokatesók, szerencsére Bubi és Joey között nem volt akkora rivalizálás amilyenre én számítottam. Természetesen azért sem, mert Joeynak vagy 1000x el lett mondva itthon, hogy Bubit szeretjük és nem verjük meg.    Bár nem tartotta be maximálisan amit kértem, de jóval többet teljesített.

Daisy és Almi nagyon jól egymásra találtak, kicsit hasonlít is a természetük. Egy szóval az unokatesókkal nem is volt semmi probléma. Idén kicsit jobban védték a területüket, de ez betudható annak, hogy olyan kutyusok voltak ott pikniken, akiknek nem lett volna szabad megjelenni. De erről nem is szeretnék többet írni.
Szombaton kipróbáltuk az Agility pályát J Joeyéknak nagyon tetszett, így lehet veszünk majd kintre olyan kukacot, mert jól elszórakoztak benne. Babának a kis medence különösen tetszett, de ez nem volt újdonság. Nagyon szeret pancsolni, órákat el tud benne szórakozni, miközben a buborékokat akarja elkapni.

Érdekességek közül kipróbálták a futópadot is. Nem mondom, hogy az tetszett nekik, mivel futni kellett rajta, de olyan ügyesen végigcsinálták a „gyakorlatot”

Összességében nagyon jó volt a piknik, hisz azokkal lehettünk, akiket nagyon-nagyon szeretünk és ezt a pár napot szavakba foglalni igen nehéz.

Van jó pár kép, remélem a lehető legjobban tükrözi majd az önfeledt boldogságot és azt, hogy mennyire jól éreztük magunkat

Hamarosan eljön a várva várt piknikünk. Egészen pontosan 2010. 07. 8-11-ig lesz megtartva a Panoráma Kempingben Velencén.

Számunkra sok jelentősége van ennek a pikniknek. Nem csak azért mert a kuttyok és mi nagyon jól éreztük ott magunkat, de itt ismertük meg a legjobb barátainkat Zsuzskáékat.
Idén kicsit hosszabb lesz a piknik, aminek nagyon örülünk, mert végre lesz (nekünk) 5 csodálatos napunk, mikor önfeledten sétálhatunk, boldogan játszhatnak a kuttyok és olyan hangosan röfizhetnek ahogy csak tudnak.  Senki nem  bánt minket a kutyusok kinézete miatt, ott csak gyönyörködés és mérhetetlen szeretet van a bulldogok felé, ami minden pénzt megér.

Tavaly beszéltük a piknikesekkel, hogy kellene egy külön városrész, ahol csak a bulldog élnek. Jó eljátszani a gondolattal, de ez sajnos csak gondolati szinten marad
Na de erre a pár napra átélhetjük milyen arany életünk lenne

A szervezők nagyon sok jó és izgalmas programot, elfoglaltságot találtak ki idén, ha valakit érdekel részletesen is, mindenképpen menjen fel a  www.bulldogpiknik.hu oldalra.

Reméljük mi nem járunk így, ugye Zsuzsi?

Izgatottan számoljuk vissza a napokat és többek között azért is, mert JÖN HAZA MAPA ( Csabi ). Sajnos Joeyék  már 2 hónapja nem látták apukájukat, így hatalmas élmény lesz nekik ez a kis nyaralás és, hogy 6 napot együtt tölthetnek. Minden nap mondom nekik, hogy még mennyit kell aludni és olyan édesek, mert tuti, hogy meg is értik.

Nagyon várjuk már a találkozást mind az új, mind a régi ismerősökkel

Március 3-a óta Csabi és a maszatok nem látták egymást.  Így ez a három nap kincs volt a számukra, hogy haza tudott jönni az apukájuk.

Már a hét elején mondtam nekik, hogy „jön haza Mapa a hétvégén”. Annyira édesek voltak, mert ilyenkor olyan izgalomba jöttek. Hozták a játékot, izegtek-mozogtak és a bulldog mosoly csak úgy sugárzott az arcukról
Szombaton délután 4 órára ért be Csabi busza Veszprémbe. Mikor kimentem elé, Babáékat alig tudtam otthon tartani, mert mindenképpen velem akartak jönni, hiába mondtam nekik, hogy mindjárt jövök haza apával…

A nagy találkozás majdnem, hogy hihetetlen volt számukra. Össze-vissza ugráltak, Joey majdnem lerágta Csabi fülét annyira örült. Hárman fetrengtek a földön, hatalmas volt az öröm. Olyan jó volt nézni őket Kaptak egy fantasztikus játékot is, ami Babának különösen tetszett.

Nem sokat voltunk itthon, mert indultunk is fel Pestre. Mikor megérkeztünk én elmentem Julcsihoz, Csabi pedig találkozott Winiékkel. Egyből megismerték egymást és jó nagyot játszottak. Hihetetlenül örültek egymásnak   Sajnos Joey annyira stresszbe jött, hogy már-már alig kapott levegőt, így elköszöntünk egymástól és felmentünk a lakásunkra, ahol Eri várta őket. Még mindig megismerik a lakást, egyből otthon érzik magukat. Addig még mi összeszedtünk pár dobozt ők a kövön hűtötték magukat

Már jó későre járt így el is indultunk Csabi szüleihez. Nagyon jó volt az út, végre egy család voltunk fizikailag is, mint a régi szép időkben.

Este 10 óra után érkeztünk meg. Mindenki fáradt volt, így gyors vacsi következett, majd feküdtünk is le aludni. Joey egyből elfoglalta Csabi lábát és élvezték, hogy együtt vagyunk.

Másnap hatalmasat játszottak Zarával és Zeusszal a két Amerikai bulldog szomszéddal. Nagyon szeretnek ott lenni, de állandóan variálnak. Ha nálunk vannak, ugatnak, hogy tegyük át őket Zaráékhoz. Mikor áttesszük őket, akkor 5 perc múlva megy a hiszti, hogy vissza akarnak jönni. És ez megy egy jó ideig

Nekiálltunk a kocsit lemosni, amiben ki is kivették a részüket. Bár inkább úgy fogalmaznék, hogy ellenőrizték a víz minőségét, mert azt annyira tudják…

Délután a kertben játszottak az új játékkal amit Mapa hozott nekik, mikor megunták a játszit  elindultunk kirándulni… Sajnos nem jutottunk nagyon messze, mert nyakunkba szakadt az ég.

Persze Daisyék nem foglalkoztak a zuhogó esővel, inkább kergették az esőcseppeket, ahogy felveri a port, mi meg a kuttyokat, hogy betegyük a kocsiba Szóval nem volt egy egyszerű menet, de megoldottuk

Vasárnap este elindultunk Veszprémbe, mert Csabi másnap már ment vissza Angliába.Nem panaszkodom, nem kellett őket altatni, sőt még másnap is pihenték az egész napos rohangálást.Hihetetlen, hogy mennyire erősek Joeyék. Nem mondom, hogy nem viseli meg őket ez a távolság a gazditól, de megpróbálom nekik minél elviselhetőbbé és szebbé tenni a napjaikat még el nem jön Augusztus. Már szerencsére kifele megyünk és túl vagyunk a felén, szóval ezt  fél lábon is, de kibírjuk. Rossz az egészben, hogy megint 2 hónap múlva látják az apukájukat, de ez a három nap kincs volt mindenkinek és új erőt adott számunkra.

Mielőtt még elhoztuk volna a picurokat, úgy hallottuk, hogy a nap háromnegyed részét végigalusszák, és nagyon horkolnak. Bár az alvós része nálunk kevésbé igaz, lehet ez azért, mert ők ketten vannak és lefoglalják egymást, viszont ennek ellenér imádnak aludni és azt néha elképesztő pózban.

Ezért arra gondoltunk, hogy csinálunk egy kis összeállítást, ahol megtekinthetitek, hogyan alszanak, Joey horkolását és a kétvideós reggeli ébresztést.
Mindenképpen úgy nézd meg, ha hallgatni is tudod, mert úgy az igazi.

Saját összeállítás Ébresztő Ismét egy ébresztő Joey horkolása

Ezt a kis nyaralást Zsuzskáék szervezték és hívtak meg minket már egy hónapja. Nagyon örültünk a hírnek, mivel velük a legjobb nyaralni. Persze nem utolsó sorban törekszünk arra, hogy minden hónapban tudjunk találkozni és ez a nyaralás esedékes volt, hisz augusztusban üresen állt a „Zsuzskáékkal találkozunk” felirat a naptárban. J
Az időpont szuper volt, mert 4 szabad nap akadt az ünnepek miatt. Csütörtök reggel indultunk. A lejutásunk Dombóvárra már-már filmbe illő volt. Pesten szokatlanul dugó nélkül átjutottunk, de az M7-es…

A bevezető szakasztól Érdig torlódott a kocsisor. Ebbe mi is belekeveredtünk, de szerencsére mi változtattunk és kijöttünk a sűrű kocsisorból. Átmentünk a 7-es útra, ahol tökéletesen haladtunk, még nem arra lettünk figyelmesek, hogy lelassítanak a kocsik előttünk, majd meg álnak. Ennek az útnak is befellegzett, visszafordultunk és rámentünk az M6-ra. „Ismerd meg Országod útjait”- így kezdtük érezni. Szerencsére senki nem volt az autópályán és épségben, viszonylag gyorsan leértünk a nyaralóhoz, ahol már vártak Szabiék és a szülei. Kiengedtük a kuttyokat és ők nagy boldogan szaladtak üdvözölni a többieket.

Egy fantasztikus kis helyen voltunk Dombóváron. Hatalmas udvar, amiben egy szupi kétemeletes ház állt. Az időjárás is nekünk kedvezett, hisz remek idő volt még lenn voltunk, sőt olyannyira, hogy felfújtunk egy kis medencét, vizet engedtünk bele és a kuttyok egész nap – még vízzel volt tele – abba játszottak. Ugráltak benne, fetrengtek, egymást lökögették ki a pancsolóból, egyszóval nagy sikert arattunk ezzel a kis egyszerű játékkal. Daisy mint egy szem csajszi mozgásba tartotta a fiúkat. Azt élvezte, ha megkaparintott egy botot és azt megpróbálták elvenni a fickók. Estére persze mindenki kifáradt, így nem volt gond az altatással. J

Imádott keresztszülőktől kaptak utó szülinapi ajándékot a babák. Partyhoz illően volt lufi játék, amiben Joeyka igencsak aktivizálta magát, akárcsak a kakaskodásban Bubi személyére kihegyezve, de erről később. Volt sima és vizes lufi is. Ezt érdekesnek találták, mert kinézetre, súlyra olyan volt, mint egy labda, de mikor kiloccsant belőle a víz nagy meglepetést okozott számukra, de szórakozásnak első osztályú volt.

Térjünk vissza a harci béka Joeyhoz. Az az igazság, hogy a fickó egy igen kigyúrt erőlegény. De a termete… sebaj, mert ő azt hiszi magáról, hogy egy német dog testében lévő, kinézetre és viselkedésre francia kutyus. Így gondolta életem, hogy simán legyőzné Bubit, aki a légynek se árt. Szerencsére azóta nem kakaskodik senkivel, inkább elfut, minthogy valami baj történjen.

Utolsó nap Szabi szülei meghívtak magukhoz ebédre. Érdekes volt, mert a kuttyok megérezték az indulás „kegyetlen szagát”, mert egyik se futkározott reggel. Andi néni és Feri bácsi remek emberek. Tele energiával és szeretettel, amiből a kuttyok is kaptak jócskán.

Jó volt látni olyan embereket, akik teljes őszinteséggel és szeretettel fordulnak a kis röfögősek felé.

Az elképesztően fincsi ebéd után még egy kicsit beszélgettünk, hisz senkinek nem volt kedve hazamenni.

Végül elbúcsúztunk drága barátainktól, a tündéri szülőktől és persze Anditól meg Lacitól, akiket szintén volt szerencsénk megismerni.

Joey és Daisy szinte két napig csak aludt és ezzel teljes elégtételt vettünk, hogy ismét boldoggá tettük az életeinket. J

Gyere és nézd meg a képeket!

Hatalmas élménnyel és szeretettel lettünk gazdagabbak a hétvégénk alkalmával.

Szuper kis csapat jött össze Zsuzsi, Szabi, Isti, Wini, Bubi és jómagunk a két kis picur társaságában. Az idő kellemes volt, nem panaszkodhatunk, pont bulldogos hőmérsékletű.Joey és Daisy nagyon sokat játszottak a pajtijaikkal. Volt bot húzás, gumicsirke nyúzás, kergetőzés,labdázás. Édesek voltak, hogy mindig egyszerre fáradtak el.  Sokat fürödtek és még egy úszóversenyen is részt vettek.

A két kis maszat most először aludt sátorban. Kellemesen csalódtunk, mivel nagyon jól tűrték az éjszakázást. Daisy befúrta magát a takaró alá és egész reggelig ott feküdt. Joey- nak viszont „melegebb vére van”,így neki nem kellett a takaró és kinyúlva aludta végig az estét. Csabi szülinapi partyjáról maradtak lufik. Fantasztikus élmény volt nekik megkergetni, majd kilukasztani a lufit.Ezen a hétvégén hivatalosan is keresztszülőkké váltak Zsuzsiék, Joeyék legnagyobb örömére.Sok finomságot készítettünk a bográcsban, ami mindenkinek nagyon ízlett. Volt szalonnasütés, pörkölt, lecsó és minden más ínycsiklandozó falat

Igyekszünk minél több ilyen remek találkozót összehozni.

Még egyszer köszönjük a barátainknak a közös hétvégét!

A Buli képeit megtekinthetitek

Egy szép nyári hétvégén lementünk Csabi szüleihez. Mivel bográcsoztunk, átmentünk Csabi testvéré ékhez. Nagyon meleg volt, csak úgy perzselt a nap. Arra gondoltunk, hogy lelocsoljuk őket, mert ezt így nem lehet bírni.Zoli elővette a slagot és nekiállt locsolni. Lia egyből odafutott harapni a vizet, de Joeyék csak érdeklődve nézték a játékot. Mindig egyre közelebb mentek, de ahogy víz érte őket elfutottak.Később erőt merítettek és ők is játékba kezdtek, vagy fél órán keresztül hancúroztak. Hatalmas élmény volt számukra, csak forogtak, ugráltak és harapdálták a vizet. Csurom víz volt mindegyik kutyus, nem győzték magukat megrázni. Édesek voltak, ahogy ezt minél gyorsabban akarták megoldani, gondolván minden perc értékes a játsziból.

Ezt az élményt nehéz így átadni, reméljük a fényképek tükrözik majd a babák boldogságát.

Fürdőzésről mégtöbb képet láthattok

Amint megtudtuk, hogy lesz vízparti piknik elsők között voltunk, akik regisztráltak.

Hosszadalmas várakozás előzte meg az indulást. A fórumon sokan összejöttünk és együtt számoltuk vissza a napokat. Itt ismertük meg először Zsuzskáékat, a közös süti ötletünk összehozott minket.

Péntek reggelre már össze voltunk pakolva és útnak indultunk. Mindenki nagyon izgatott volt, alig vártuk, hogy megérkezzünk.

Beérve a kempingbe hatalmas zöld terület tárulkozott elénk. Nagy fák adták az árnyékot és mindezek mellé kellemes nyugalom társult.

Itt találkoztunk személyesen Zsuzskával, Szabival és a fantasztikus kutyusukkal, Bubival. Sokat játszottak együtt és közösen ismerkedtek más bulldogokkal. A víz kellemes hőmérsékletű volt, így legalább le tudták magukat hűteni.

Nagyon sokan voltunk a kempingben és hatalmas élményeket szereztünk, nem utolsó sorban remek barátságot kötöttünk a Bubor Családdal.

További képek a vízparti piknikről…

Sétálás közben nagyon megéheztünk egy kis fagyira. Mindenki evett,így  arra gondoltunk veszünk a babáknak egy gombóc fagyit. Végül nem fagyi lett ,hanem egy adag tejszínhab. Lényegében kinézetre hasonló volt  és ízre nagyon finom. Sokan nézték a picurokat. Olyan beleéléssel ették a desszertet ,hogy élvezet volt nézni …