Ez az eset a kisfiúval történt meg. Mikor elvittük őket az orvoshoz szurira szóltunk, hogy Joey egyik foga barna. Nem is bíbelődött sokat a doktor bácsi, elvitte, hogy kihúzzák a fogát. Kimentünk megvárni, de annyira sokáig tartott, hogy megkérdeztem minden rendben van-e. Ekkor közölték, hogy egy kicsit el kellett bódítani, de hamarosan készen lesz, csak nehezen jön ki. Csabi a kocsiba várt Daisyvel, ott kinn aggódtak. Majd kb. 5 perc múlva nyílott az ajtó és kiadták Joeyt. Életem még nem igazán volt magánál, vérzett a szája. Megkaptuk a kihúzott fogat és hazamentünk.

Csak este tért teljesen magához.

Ebbe a  kis fog alakú dobozba tettük el a kihullott fogaikat emlékbe.

Nagy előkészületek előzték meg ezt az eseményt. Sok-sok törölközőt készítettünk elő és melegítettük a fürdőt. Kellemes hőmérsékletű vizet engedtem a kádba és még egy törcsit is letettem, nehogy elcsússzanak. Ekkor találkoztak először igazán vízzel. Mikor tettük be őket a vízbe a négy kis lábuk mind szanaszét állt. Furcsa volt nekik ez az érzés. Én benn ültem velük a kádban, Csabi kintről segített. Nem akartunk sokat pancsolni, nehogy megfázzanak, ezért ki is szálltunk. Gyorsan betekertük őket a törölközőbe, majd következett a szárítás. Daisy akkor még nagyon félt a hajszárítótól, de szerencsére hamar megbarátkozott vele. Joey kimondottan élvezte a helyzetet, annyira, hogy mikor nem őt szárítottuk odafúrta magát az ölünkbe, hogy:” igenis ő következik”…

E hónapunk nagyon sűrű volt.
Az első sétát ekkor tették meg ebbe a nyüzsgő világban. Nagyon féltek lenn az utcán. Mikor letettük őket egy picit remegtek, nem mertek semerre menni. De szerencsére ez hamar megoldódott és kezdtek egyre jobban feloldódni. Az utcán nagyon sokan megállítottak és csodálták a két kis maszatot. Volt olyan is aki megkért,hogy had fényképezze le őket,mert fantasztikusak. Érdekes volt ez az érzés, de nagyon büszkék voltunk. Mikor még nem volt meg az összes oltásuk minden nap elindultunk sétizni, de szigorúan kézben utaztak.
Ilyenkor még póráz nélkül jöttek mellettünk, persze ezt ma már nem tudom elmondani
A másik nagy esemény az első rucik voltak. Októberben már akadtak hideg napok és adtunk rájuk ruhát, nehogy megfázzanak. Daisy rózsaszínt, Joey kéket kapott. Nagyon jól tűrték az öltözködést, bár azt is meg kellet tanulni, mert mikor felemeltük az első lábukat eldőltek.
Sokan jöttek fel hozzánk “baba nézőbe”. Anyukám volt a legnagyobb hatással rájuk. Ahogy feljött a Mami, Joey közvetlenebb lett, mivel addig kicsit visszahúzódóbb volt.
Nagy változás következett be az életükbe mikor elköltöztünk az új lakásunkba. Addig albérletben laktunk és a tulaj nem engedte meg, hogy ott legyen kutyusunk. Annak ellenére vettünk és egyszer se buktunk le. Profin csináltuk Így jól is jött a költözés. Attól féltünk, hogy nehéz lesz megszokniuk az új lakást, de szerencsére kellemesen csalódtunk. Azonnal megszokták a helyet, biztos azért mert a kis családunk együtt volt és akkor nem lehet semmi baj….

A két kis picurt 2008. szeptember 19-én hoztuk el Deszkről a Chekbull kennelből.Ekkor már tudtuk, hogy kiket viszünk haza, mert kiválasztottuk őket 5 hetesen. Anyukájuk Jenny, 5 babát hozott a világra. Kettő tigris csíkosat, egy bézs foltosat és a két legszebbet Joeyt és Daisyt. Mindenképpen fekete-fehér foltosat akartunk. Alig vártuk, hogy teljenek a hetek és végre elhozhassuk őket. Pénteken, a nagy napon munka után indultunk. Ekkor már beszereztünk nekik minden kelléket, akár csak egy újszülöttnél. Az út nagyon hosszú volt, de sikeresen megérkeztünk Deszkre.

Mikor beléptünk az ajtón Daisy ugatott egyet. Még ott voltunk Móniéknál, a két kis maszat végig verte a tesóját a kis bézs foltosat. Már akkor lehetett látni a szoros köteléket kettőjük között. Móni jó sok tanácsot mondott velük kapcsolatosan, majd elindultunk haza. A kocsiba Daisy aludt, Joey meg végig ásítozott és lihegett, pedig nem volt meleg a kocsiba. Teljesen el voltunk varázsolva, mint újdonsült szülők. Otthon letettük őket a szobába és egyből fel is fedezték a területet. Nem féltek, bár egy kicsit idegen volt a környezet, de másnapra minden rutinosan ment nekik. Szerencsére az is sokat használt, hogy ketten voltak. Nagyon sokat aludtak az első időkbe, mint ahogy azt illik és annál többet virgonckodtak. Nagyon sokat nevettünk rajtuk, hisz két hatalmas figura…

Utólag is nagyon köszönünk mindent a remek tenyésztőnek: Leléné Dunai Móninak