Drága apukánk!
Nagyon hiányzol nekünk, ezért kértük meg manyát, hogy írjon a blogba neked.

Tudjuk, miért nem vagy itt velünk és nagyon várjuk, hogy haza gyere és végre mi is elmehessünk arra a helyre amit anya számunkra értetlen módon állandóan mutogat. Azt láttuk, hogy minden tiszta fehér, szóval nagy gond nem lehet, csak hiányzol. Még az elején sokat kerestünk és nem értettük hova tűnhettél, ha a hangodat meghalljuk, de most már kezdjük megszokni ezt a távkapcsolatot. Bár bevalljuk nem a kedvencünk, de hamarosan ismét látunk.

Képzeld, megjött a Rogz ágyunk. Anya mindig vigyorogva mondja, meg olyan hülye hangon, hogy: „ na kinek az ágya ez??? Meg ki fog benne aludni???” És kizárólag csak nézni szabad, meg max. szaglászni, mert valami vákuum csomagolásban van a rózsaszín, és ha kiszakad akkor felfújódik. Nem értjük, de viselkedünk. Papa állandóan a másik ágyon dolgozik, mert azt rossz csomagolásban hozták és képzeld, irtó nagy. Ha jól tudjuk olyan picikére akarja varázsolni mint ahogy a másik van, szóval elvannak az ággyal. Persze nagyon örülünk neki, mert tudjuk anya nagyon várta ezt az ágyat, de hogy minek???? Hisz mi veletek alszunk. Nagyon jó ott nekünk. Néha nehéz megérteni a felnőttek gondolkodását

Úgy döntöttünk mind a ketten külön írunk neked:

Apa, nagyon jó lány vagyok, bár érdekes módon ezt anya nem mindig támasztja alá, de tudod… nem kell vele foglalkozni ( már nem szedi a B6-ot ) Erről jut eszembe, hogy rászoktatta viszont a sógornőmet. Ilyen világban élünk. Na de ez van.
Szóval, jó lány vagyok, sokat játszom Pikivel, voltunk Bubiéknál is ahol szintén iszonyatosan jó volt és megismerkedtünk az új unokahúgunkkal.

Szépen eszikélek, nagyokat alszom és úgy osztogatom a pacsit, mint a csuda. De kizárólag annak akinek én akarom!

Kicsit korábban kelünk mint szoktunk, ez biztos azért is van, mert anya levisz minket délben és még egyszer 6-kor, aztán 8-9 fele már pisikálnunk kell, de jó így is. Siess haza hozzánk, nagyon szeretlek:  a te kislányod!

Szia Apukám! Rólam semmi rosszat nem lehet elmondani. Mamiék állandóan dicsérnek, szóval minden rendben, azt leszámítva, hogy sokat kukacozom az ágyon. Ezzel szerintem semmi gond nincs, ugye?Gondoltam fiús apaként megérted. A hugi keveset foglalkozik velem, mindig a Pixivel játszik, aki meg sokszor meg akar verni. Anyáék mindig mondják fekügyek rá, de most tényleg? Nekem nem kihívás egy két kilós kis törpicsek. Így hagyom had erősködjön, hisz én is ezt csináltam Bubiéknál.

Itt Veszprémben furik a kétlábúak. Mindenki megbámul. Hát nem ismernek? Szégyen. Mindig kérdezgetik anyát, minek ruha ránk,de ő jó kis válaszokat vág nekik oda. Mindig kuncogok rajta. Ahogy te mondanád: „kinyitotta az Andersenes könyvet”. Vannak azért aranyos csupasz bőrűek is 

Képzeld, megismertem egy angol bulldog kislányt. Dorisz. Nem én mondtam, de nagyon jó nő…. Jó nagy popója van, kicsit telt idomú, szóval…. Majd nézd meg te is jó? Többet nem mondok róla, mert biztos olvassa Petrus is— „csók életem”

Sokat gondolkodtam ezen a kiutazós témán. Tervezem az utat, számolom a benzint, de így nem lehet ,ha állandóan változik az ára…. Kikészülök.
Most már elköszönök és várlak haza Mapa!!!

Anya is nagyon puszil téged és az üzeni, hogy mindig veled van lelkiekben, kitartást, már 2 hét sincs hátra! Amúgy azóta is azzal a pólóval alszunk amit utolsó este hordtál.

Nagyon-nagyon várunk és várjuk az új kis életünket,

sok puszi:

A gyerekeid 

Ui: Majdnem elfelejtettük, anya kéri, hogy hallgasd meg a Dobrádi Ákos : Te vagy a hangszerem c. dalát és figyelj minden szóra, mert neked szól.