Egy szép csendes esti sétánk alkalmával történt ez a kis baleset Joeyval.Szerda este lementünk a parkba, hogy futkározzon egyet Daisy, Joey és Winike.Nagyon szeretnek rohangálni egymással és ilyenkor nekünk kell vigyázni, nehogy belénk jöjjenek, mert hanyatt homlok szoktak futni egymás elől. Joey a maga is nyugodt stílusában hol szaglászik, hol megkergeti egy rövid kis időre a lányokat.Sajnos így történt a baleset. Rengetek lehullott levél volt a földön és az egyik csatorna elállt a föld felszínétől, amibe a kisfiunk bele is rohant. Csak egy nagy koppanást hallottunk, de semmi mást. Megnéztük egyből a lábát a fickónak, de nem is sántított és nem húzta el. Így arra gondoltunk nem lehetetett nagy ütés.Még rohangáltak egy jó ideig, míg elindultunk haza.Itthon jött a szokásos tisztogatás. Mikor megfogtam Joey lábát véres lett a kezem. Nem értettem először mi lehet az, ezért megnéztem a kisfiunk lábát. Akkor vettem észre, hogy félig beszakadt a bal első lábán a farkas körme.Egyből felhívtuk az orvost, de az asszisztens vette fel. Azt mondta, ha nem vérzik nagyon betadinnal kenjük le és kössük be. Ez így is történt. Minden nap lekezeltük, de a lelkünk mégse nyugodott meg, így ismét telefonáltunk a doktor bácsinknak. Azt mondta mindenképpen menjünk be, nehogy begyulladjon, és nagyobb baj legyen.

Este kocsiba pattantunk és benn is voltunk. Megnézte Józsi és közölte velünk, hogy ki kell húzni a körmét, mert ez nem fog begyógyulni. Nekem ez középkori kínzásnak tűnt, nagyon féletettük a kis maszatunkat. Elvitték a műtőbe és érzéstelenítő mellett kiszedték a körmét.Joey egy hős volt, egy mukkanása se volt az asszisztensek elmondása alapján. Jó nagy „bokszkesztyűt” kapott (mi így neveztük el), amivel 2 napra rá vissza kellett jönni kötözésre.A kesztyűn kívül még kapott antibiotikumot is, amit 5 napig kellett szednie.

Azon a hétvégén lenn voltunk Csabi szüleinél és bármennyire is óvtuk a lábiját lecsúszott a kötés. Szerencsére azon a napon volt a kötözés. Este le is szedték a kötést, mert nagyon szépen gyógyult a kis lába és a másik indok pedig azért volt, mert bepállott a lábujja között.Egy ici-pici kis körömdarabot hagyott az orvos, „védekezés” szempontjából. Ha megtámadja valami a lábát a körmét tegye, nehogy a csontot érje. Ezért amolyan védekezés a funkciója.Azóta elfogyott a gyógyszer is és a lába nagyon szépen gyógyul. Bár eltart egy kis ideig még kinő a körme rendesen, de ez már nem okoz gondot számunkra. 

Zárásképpen megjegyezném, lehet testvéri szolidalításból csinálta mindezt Joey, mivel Daisyvel már annyi minden történt….

Az elmúlt hónapban a babát nagy kihívások érték. Volt neki egy pocakműtétje, mert ivartalanítottuk. Nem szerettünk volna kiskutyákat, hisz aki ismeri ezt a fajtát tudja, hogy ez nem olyan egyszerű és nem kicsit kockázatos a szülés folyamata. Így döntöttünk  a műtétben. Legalább a rákosodás veszélyeit is kiiktattuk.

A műtétre egy csütörtöki napon került sor. Délben vittük a doktor bácsihoz. Nagyon rossz volt odaadni másoknak  a kiskutyámat. Anyukám kísért el, mert Csabinak sajnos dolgoznia kellett. Odaadtuk a takaróját, hogy érezze ott vagyunk vele. Délután 5-kor lehetett menni érte. Iszonyat hosszúnak tűnt az idő, alig akart eltelni az a pár óra.

Mikor kijött már rég ébren volt. Be volt kötve a pocakja és a lábija. Kicsit haragudott ránk és el volt fáradva. Kocsiba tettük és hazamentünk. Joey már nagyon várta haza, nem értette hol van ennyi ideig a húga. Nagyon örült neki és sok sok puszival árasztotta el! . Ágyba fektettük és egész éjszaka ott feküdt. Biztosan voltak még fájdalmai, mert néha nyüszizett és nyögögetett.

Másnap reggel kapott infúziót, amibe a mai napig nem tudjuk mi volt, mert nagyon rossz lett. Daisy teljesen feléledt, és hazamenve meg nem állt a rosszalkodásban. Viszont nagyon kellett vigyázni, nehogy meghúzza a pocakját, vagy bármi baj történjen a sebével. Így nem is mentünk 12 napig a barátokkal nagy sétára.

A varratszedés zökkenőmentesen zajlott. Aznap még nem engedtük futkározni, de másnap bepótolta legjobb barátnőjével Winivel.Azóta szépen nő ki a pocakján a szőr és kezd halványulni ez a „rossz emlék”.

A másik kihívás egy vírusos eredetű szemölcs volt. Anyuméknál lenn voltunk egy hétvégét. Ott Pixivel 3 napon keresztül megállás nélkül játszottak. Harapdálták egymást, futkároztak és nagyokat bunyóztak.

Hétfő este észrevettem az arcán egy bibit. Azt hittem a játék közben egy hadisérülést gyűjtött be, de napról napra nagyobb lett. Ekkor már világosan látszott, hogy egy szemölccsel van gondunk. Elvittük imádott doktor bácsinkhoz és adott rá krémet. Persze az nem használt, így rá egy héttel megint mentünk, hogy leszedjék.

Elvitték megint a picurunkat a műtőbe és 10 perc alatt készen is voltak.Kapott egy öltést a pofijára, amivel 12 napig együtt kell élni.Ahogy kiért egyből az arcához kapott, így rá kellett tenni a „ hallózót” (amit utólag ki is díszítettünk). Ezt kifejezetten utálja. Azt hiszi azért kapja , mert valami rosszat csinált. Pénteken rajta kellett hagynunk még elmentünk dolgozni. Heni mondta, hogy egész nap csak feküdt és nem volt kedve semmihez. Amint hazaértünk levettük róla. Annyira megörült a szabadságnak, hogy csillogott a szeme mikor rághatta a kedvenc csontiját.

Azóta nagyon szépen gyógyul a sebe, voltunk vele kontrollon és ezt megerősítette Józsi az orvosunk is. Szerencsére megtanulta, hogy nem szabad bántani. Joey is nagyon vigyáz rá, ha bunyóznak. Valószínű nem kapja vissza Baba  a  hallózóját, de erről pssz!!!! Nem tudhatja meg senki

Nagyon nagy hős ez a kislány, tele erővel és kitartással. Büszkék vagyunk rá, nem kicsit példamutató!

Sok sok gyógy puszit küldünk a kislányunknak!