0
Ezt a kis nyaralást Zsuzskáék szervezték és hívtak meg minket már egy hónapja. Nagyon örültünk a hírnek, mivel velük a legjobb nyaralni. Persze nem utolsó sorban törekszünk arra, hogy minden hónapban tudjunk találkozni és ez a nyaralás esedékes volt, hisz augusztusban üresen állt a „Zsuzskáékkal találkozunk” felirat a naptárban. J
Az időpont szuper volt, mert 4 szabad nap akadt az ünnepek miatt. Csütörtök reggel indultunk. A lejutásunk Dombóvárra már-már filmbe illő volt. Pesten szokatlanul dugó nélkül átjutottunk, de az M7-es…
A bevezető szakasztól Érdig torlódott a kocsisor. Ebbe mi is belekeveredtünk, de szerencsére mi változtattunk és kijöttünk a sűrű kocsisorból. Átmentünk a 7-es útra, ahol tökéletesen haladtunk, még nem arra lettünk figyelmesek, hogy lelassítanak a kocsik előttünk, majd meg álnak. Ennek az útnak is befellegzett, visszafordultunk és rámentünk az M6-ra. „Ismerd meg Országod útjait”- így kezdtük érezni. Szerencsére senki nem volt az autópályán és épségben, viszonylag gyorsan leértünk a nyaralóhoz, ahol már vártak Szabiék és a szülei. Kiengedtük a kuttyokat és ők nagy boldogan szaladtak üdvözölni a többieket.
Egy fantasztikus kis helyen voltunk Dombóváron. Hatalmas udvar, amiben egy szupi kétemeletes ház állt. Az időjárás is nekünk kedvezett, hisz remek idő volt még lenn voltunk, sőt olyannyira, hogy felfújtunk egy kis medencét, vizet engedtünk bele és a kuttyok egész nap – még vízzel volt tele – abba játszottak. Ugráltak benne, fetrengtek, egymást lökögették ki a pancsolóból, egyszóval nagy sikert arattunk ezzel a kis egyszerű játékkal. Daisy mint egy szem csajszi mozgásba tartotta a fiúkat. Azt élvezte, ha megkaparintott egy botot és azt megpróbálták elvenni a fickók. Estére persze mindenki kifáradt, így nem volt gond az altatással. J
Imádott keresztszülőktől kaptak utó szülinapi ajándékot a babák. Partyhoz illően volt lufi játék, amiben Joeyka igencsak aktivizálta magát, akárcsak a kakaskodásban Bubi személyére kihegyezve, de erről később. Volt sima és vizes lufi is. Ezt érdekesnek találták, mert kinézetre, súlyra olyan volt, mint egy labda, de mikor kiloccsant belőle a víz nagy meglepetést okozott számukra, de szórakozásnak első osztályú volt.
Térjünk vissza a harci béka Joeyhoz. Az az igazság, hogy a fickó egy igen kigyúrt erőlegény. De a termete… sebaj, mert ő azt hiszi magáról, hogy egy német dog testében lévő, kinézetre és viselkedésre francia kutyus. Így gondolta életem, hogy simán legyőzné Bubit, aki a légynek se árt. Szerencsére azóta nem kakaskodik senkivel, inkább elfut, minthogy valami baj történjen.
Utolsó nap Szabi szülei meghívtak magukhoz ebédre. Érdekes volt, mert a kuttyok megérezték az indulás „kegyetlen szagát”, mert egyik se futkározott reggel. Andi néni és Feri bácsi remek emberek. Tele energiával és szeretettel, amiből a kuttyok is kaptak jócskán.
Jó volt látni olyan embereket, akik teljes őszinteséggel és szeretettel fordulnak a kis röfögősek felé.
Az elképesztően fincsi ebéd után még egy kicsit beszélgettünk, hisz senkinek nem volt kedve hazamenni.
Végül elbúcsúztunk drága barátainktól, a tündéri szülőktől és persze Anditól meg Lacitól, akiket szintén volt szerencsénk megismerni.
Joey és Daisy szinte két napig csak aludt és ezzel teljes elégtételt vettünk, hogy ismét boldoggá tettük az életeinket. J
Egy ideig látszott a tartózkodás udvarlójától, de szerencsére megbeszélték a történteket és az óta szolidan bár, de a kis szívecskék ott repkednek körülöttük 
