Fogadjátok szeretettel gyerekeitek (leendő keresztgyerekeink) blogját.
Írjátok bele életük minden kis- és nagy eseményét, hogy mi is figyelemmel kísérhessük mindennapjaikat. Így legalább írásos bizonyíték fog a rendelkezésünkre állni, amikor a rossz bánásmód miatt elpereljük tőletek a két kicsit:)
De viccet félre téve… Reméljük, hogy használni fogjátok és egy kicsit mi is eszetekbe jutunk róla.

Sokszor puszilnak titeket:

Bubi, Zsuzsi, Szabi

Amint megtudtuk, hogy lesz vízparti piknik elsők között voltunk, akik regisztráltak.

Hosszadalmas várakozás előzte meg az indulást. A fórumon sokan összejöttünk és együtt számoltuk vissza a napokat. Itt ismertük meg először Zsuzskáékat, a közös süti ötletünk összehozott minket.

Péntek reggelre már össze voltunk pakolva és útnak indultunk. Mindenki nagyon izgatott volt, alig vártuk, hogy megérkezzünk.

Beérve a kempingbe hatalmas zöld terület tárulkozott elénk. Nagy fák adták az árnyékot és mindezek mellé kellemes nyugalom társult.

Itt találkoztunk személyesen Zsuzskával, Szabival és a fantasztikus kutyusukkal, Bubival. Sokat játszottak együtt és közösen ismerkedtek más bulldogokkal. A víz kellemes hőmérsékletű volt, így legalább le tudták magukat hűteni.

Nagyon sokan voltunk a kempingben és hatalmas élményeket szereztünk, nem utolsó sorban remek barátságot kötöttünk a Bubor Családdal.

További képek a vízparti piknikről…

Egyik udvari kiruccanásunk alkalmával derült ki, hogy Joey nem tud úszni. Azon a hétvégén kellemes idő volt hogy megmártózzunk a Balatonba. Daisy volt az első, akit beemeltem a vízbe és szép ösztönösen úszni kezdett. Következett a kis fickó. Gondoltuk, hogy nála nem megy majd egyszerűen, mivel a súlyához képest rövidek a lábai és nem utolsó sorban Ő mindenben különleges. Úgy is történt ahogy gondoltuk. Mikor mind a négy lába a víz alatt volt, elkezdett össze-vissza csapkodni. Olyan édes volt,de láttam rajta, hogy nem igazán tetszik neki , így kivettem. Ekkor döbbentünk rá,hogy Joeyt meg kel tanítani úszni.

A nagy eseményre Velencei Pikniken került sor. Vettünk egy úszómellényt „biztos ami biztos „ alapon. Mikor feladtuk a mellényt hatalmas sikert arattunk a látvánnyal. Sokan jöttek oda és kíváncsian nézték a kukacos produkcióját. Elsőként csak szoktattam a vízhez, érezze miről is van szó. Kitámasztottam Joeyt a karomra, had kapálódzón, eközben fokozatosan tettem bele a vízbe. A mellénynek köszönhetően nem süllyedt el, így elengedtem. Kicsi segítséggel bár,de úgy kiúszott a partra mint akit rakétából lőttek ki. Úgy megörültünk a látványnak, nagyon boldogok , és büszkék voltunk. Azóta gondolom mindenki sejti, hogy Joey elő osztályú Vizi mentő.

Zárásképp el szeretném mondani mindazoknak akik még vívódnak ezen a kérdésen, hogy meg kéne tanítani kedvencét úszni, hogy ne habozzon, mert sose tudhatjuk mikor lesz rá nagy szükség,hogy a kutyusunk tudjon úszni. Nem szabad elhitetni magunkkal, hogy reménytelen a tanulás, mert kellő odafigyeléssel és felkészültséggel hatalmas életre szóló sikereket érhetünk el.

Hogy jobban átélhesd az élményt katt ide